Kevesebb mint 10 felülés

Ha kevesebb mint 10 felülést csináltál a teszten
Day 1 60 másodperc (vagy több) a szünetek között		Day 4 60 másodperc (vagy több) a szünetek között
set 1	2	set 1	2
set 2	3	set 2	4
set 3	3	set 3	4
set 4	2	set 4	3
set 5	2	set 5	3
set 6	max. (minimum 4)	set 6	max. (minimum 4)
Day 2 60 másodperc (vagy több) a szünetek között		Day 5 60 másodperc (vagy több) a szünetek között
set 1	2	set 1	3
set 2	3	set 2	4
set 3	3	set 3	4
set 4	3	set 4	3
set 5	3	set 5	3
set 6	max. (minimum 4)	set 6	max. (minimum 5)
Day 3 60 másodperc (vagy több) a szünetek között		Day 6 60 másodperc (vagy több) a szünetek között
set 1	2	set 1	3
set 2	4	set 2	5
set 3	4	set 3	5
set 4	3	set 4	3
set 5	3	set 5	3
set 6	max. (minimum 4)	set 6	max. (minimum 4)

Hirdetés

A felülés rövid története

Legtöbben tornaórán vagy edzőteremben találkozunk először a felüléssel, gumiszőnyegen számolva az ismétléseket. De az az elképzelés, hogy a törzsedet a talajról felemelve erősebb középtestet építs, sokkal régebbi a modern edzőteremnél, és a hírneve nem is egyszer ingadozott ide-oda.

A fizikai edzettség mélyen fontos volt az ókori görögöknek, akik egész kultúrát építettek a kidolgozott test köré. A harcosok és a sportolók a törzset és a hasat edzették, és a felüléshez közeli mozdulat szinte biztosan része volt ezeknek a gyakorlatoknak, még ha nem is volt rögzített neve. Keletebbre a kínai harci hagyományok az erős középtestet az egyensúly és az erő forrásaként kezelték, és valamilyen törzsmunka szövődött a mindennapi gyakorlásba. A konkrét mozdulatok elvesztek számunkra, de a prioritás nem: a test erős középpontját már jóval azelőtt is nagyra becsülték, hogy bárki „ismétlést" számolt volna.

A középkori évszázadok során a szervezett fizikai edzés megritkult, és leginkább ott maradt fenn, ahol a katonáknak harckésznek kellett maradniuk. A reneszánsz, az emberi forma iránti megújult rajongásával, ismét előtérbe hozta a kidolgozott testet. Ez a váltás leolvasható a korszak művészetéből, amely úgy időzik el a kirajzolódó izomzaton, hogy az a törzs edzése iránti újbóli érdeklődésre utal.

A ma ismert felülés valójában a modern kor terméke. Ahogy a hadseregek formalizálták a fizikai felmérést, az időre végzett felülés kényelmes, eszköz nélküli módszerré vált egy újonc törzsizom-állóképességének mérésére, és évtizedekig fennmaradt. A huszadik század eleji fitneszfellendülés tette meg a többit, a lapos, kidolgozott has gyors útjaként adva el a felülést a nagyközönségnek. Hosszú időn át ez volt a hasizomgyakorlat.

Ez a konszenzus végül megrepedt. Az edzők és a kutatók kételkedni kezdtek a klasszikus felülésben, különösen abban a terhelésben, amelyet egy hanyagul végzett ismétlés az alsó hátra róhat, és a gyakorlat régi uralmának egy részét átengedte a plankeknek, a felhúzódásoknak és más törzsmunkának. Ma őszintébb helyet foglal el: egy hasznos eszköz a sok közül, amelyet a legjobb tiszta formával végezni és egy szélesebb rutinba beépíteni, ahelyett, hogy önmagában a teljes megoldásnak tekintenénk. Nem rossz egy olyan mozdulattól, amely birodalmakat élt túl.