211–230 felülés

Hány kalóriát éget el valójában egy felülés?

Az emberek gyakran kérdezik, hány kalóriát éget el egy sorozat felülés, egy szép kerek számban reménykedve. Az őszinte válasz: attól függ, és valószínűleg kevesebb, mint gondolnád. A felülés mindenekelőtt a középtest erő- és állóképességi gyakorlata; a kalóriaköltség valós, de szerény, és emberről emberre nagyon változik. Hasznosabb megérteni, mi mozgatja ezt a számot, mint egyetlen értéket hajszolni.

Néhány tényező végzi a munka nagy részét. A testsúly az egyik jelentős, mivel egy nehezebb test egyszerűen több energiát igényel ugyanahhoz a mozdulathoz. Az intenzitás is számít: egy gyors, folyamatos sorozat többet kér tőled, mint egy lassú, szünetekkel teli. Az időtartam a nyilvánvaló emelő, több feszültség alatt töltött idő több elhasznált energiát jelent. És a saját anyagcseréd, amelyet olyan dolgok formálnak, mint a kor és a genetika, megadja azt az alapszintet, amelyre minden más épül. Két ember, aki ugyanazt a rutint végzi, észrevehetően eltérő összeggel végezheti.

Ha durva becslést szeretnél, nem pedig találgatást, a sporttudósok egy szabványos képletet használnak, amely egy MET nevű értéken alapul, azaz a metabolikus egyenértéken, amely azt méri, mennyire megterhelő egy tevékenység a nyugodt üléshez képest:

Percenként elégetett kalória = (MET × testsúly kg-ban × 3,5) / 200

A felülésnél a MET-et általában 3,8 körülinek veszik. Helyettesítsd be a saját súlyodat és az alkalmad hosszát, és nagyjábóli értéket kapsz. Kezeld közelítésként, nem szentírásként; a valódi szám a fenti összes tényezővel együtt hajlik, de elég közel van ahhoz, hogy hasznos legyen a tervezéshez.

Ennek a becslésnek gyakorlati haszna van. Lehetővé teszi, hogy a felülést egy durva energiacéllal az elmédben illeszd egy alkalomba, beépítsd egy szélesebb rutinba, és nyomon kövesd, hogyan adódik össze az erőfeszítésed az idő során, ahogy az ismétléseid vagy a tempód emelkedik. Csak tartsd földön az elvárásokat: a felülés önmagában a napi energiakereteid kis szelete, és a legjobban egy szélesebb terv részeként működik, nem önálló stratégiaként.

Pontosan ezért párosulnak olyan jól más mozdulatokkal. A plank törzsstabilitást épít, a fekvőtámasz bevonja a felsőtestet, a guggolás a lábakat és a csípőt terheli, a burpee pedig egy egész testes, szívpörgető elemet ad, amely gyorsan égeti az energiát. Kombináld a felülést az ilyen gyakorlatok skálájával, és kiegyensúlyozott rutint kapsz, amely a test nagyobb részét edzi, és az egészet érdekesebbé teszi, mint amivé a felülések számolása önmagában valaha is válhatna.